Érzelmi és esztétikai nevelés a kompetenciák tükrében
I.1. Az érzelmi nevelés
A gyermekek érzelmi fejlődése sokféle nevelési közegből adódik össze, épp ezért nem hagyható figyelmen kívül az, hogy az iskolai élet a maga sokféle nevelési színterével: (pedagógus-gyerek, gyerek-gyerek, szülő-pedagógus stb.) az egész személyiségfejlődésére hat. Az érzelmi intelligencia fogalma P. Salovey-től származik.
“Olyan gyűjtőfogalomnak tekinthető, mely az érzelmi kifejezésmódokat, az önkontrollfunkciókat, az erkölcsi magatartást, a motivációs szükségleteket egyaránt magában foglalja.” (forrás: http://www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kfa/0/5343/intelligencia.html)
Salovey öt területet tart fontosnak: az érzelmek felismerése, az érzelmek kezelése, önmotiválás, mások érzelmeinek felismerése, kapcsolatkezelés.
A fentiek alapján tehát kijelenthetjük, hogy a:“Az érzelmi nevelés célja a személyiség nem kognitív területeinek fejlesztése. Nem a tanórákon, hanem a teljes iskolai életben folyik, jelen van a család és az iskola kapcsolatában, a tanár-diák kommunikációban, a gyermekek társas kapcsolataiban, a nevelési helyzetekben, a tanárkollégák egymás közti viszonyulásaiban.” (forrás: http://www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kfa/0/5343/intelligencia.html)
Ezen nevelési területek a NAT-ban a Szociális és állampolgári kompetencia területen belül jelennek meg, mely kihangsúlyozza, hogy“A szociális kompetenciák körébe olyan attitűdök, készségek és képességek tartoznak, amelyek alapját képezik az egyén belső, személyes harmóniájának és társadalmi beilleszkedésének egyaránt. E terület lényeges attitűdelemei az önbizalom, az öntudatos és a környezetért is felelős magatartás, a világgal szembeni pozitív beállítódás, a demokrácia tisztelete, a tolerancia és az őszinte kommunikáció, az értelmes kockázat vállalásának bátorsága. A kapcsolódó képességcsoport legfontosabb összetevői az egyén szintjén a reális énkép kialakításának képessége, a frusztráció elviselése, a reális egyéni célok kitűzésének és követésének képessége, a szabályok és a vágyak összehangolásának képessége, a cselekvési alternatívák meglátásának képessége, a döntési képesség, a kezdeményezőkészség, az akaraterő és a kitartás. A társas viselkedés terén pedig az empátia, a kommunikációs és kooperációs készség, a vitázó- és érvelőképesség, a konfliktustűrő, -kezelő, -megoldó képesség, valamint a vezető- és szervezőképesség kap kitüntetett szerepet. Mindezek olyan képességek, amelyek nagyon hosszú időn át és nagyobbrészt közvetett hatások alatt formálódnak. Bár fontosságuk talán mindenki számára nyilvánvaló, e képességek rendszerszerű fejlesztését eddig még nem célozta meg a hazai közoktatás. Jellegzetes módszerek: kooperatív tanulás, projekt-módszer, vita, dráma, kutatás, felfedezés, terepgyakorlat, interjúkészítés és újságírás.” (forrás: http://www.sulinovaadatbank.hu/index.php?akt_menu=248 2011.09.25.)
“a személyes, értékorientációs, interperszonális,… szociális kompetenciák felölelik a magatartás minden olyan formáját, amely révén az egyén hatékony és építő módon vehet részt a társadalmi és szakmai életben, … továbbá ha szükséges konfliktusokat is meg tud oldani.” (forrás: http://www.nefmi.gov.hu/letolt/kozokt/nat_070926.pdf)
I.2. Az esztétikai nevelés
A kulcskompetenciák közül az Esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőképesség foglalja magába az esztétikai megismerés, az élmények, elképzelések, érzések kreatív kifejezését, a hagyományos, irodalom, zene, tánc, dráma, bábjáték és vizuális művészetek; valamint a modernkori művészetek kifejező eszközeit, a fotót, és a mozgókép kultúrát. A NAT olyan képességeket sorol ide, mint a művészeti önkifejezés, műalkotások és előadások elemzése, saját nézőpont összevetése mások véleményével. A művészi kifejezés sokfélesége és az ezt igénylő nyitottság és fogékonyság fejleszti a kreativitást és az arra való készséget, hogy ennek révén gazdagodhasson a gyermekek/tanulók önismerete, énképe, interperszonális kapcsolataik, viszonyaik. A kulcskompetenciák és a műveltségi területek közötti átjárhatóságot biztosító fejlesztési feladatok között külön kiemelt területként nem szerepel az esztétikai nevelés. Ehelyett az esztétikai nevelés által nyújtott előnyök és, mint a művészeti nevelés által nyújtott eredményesség több fejlesztési feladat részeként jelenik meg. Úgymint, Énkép és önismeret, Hon-és népismeret, Európai azonosságtudat-egyetemes kultúra. Az esztétikai nevelés a NAT-ban a műveltségi területek között kiemelt, önálló szerepet kap, a Művészetek műveltségi terület megnevezés alatt. A NAT e területet a kultúra alapjaként definiálja, részterületei közé sorolja az ének-zene, dráma és tánc, vizuális kultúra, mozgókép és médiaismeretet s kijelenti, hogy a művészeti nevelés lényege az, hogy a művészetet a gyerekek nevelésének középpontjába helyezi, s általa lehetőséget ad a művészetek tartalmi befogadására, az egyéni továbbfejlődésre. Továbbá kihangsúlyozza azt, hogy a többféle műveltségi részterületnek a hagyományos képességfejlesztés és ismeretterjesztés mellett további célja, a kultúra köznapi jelenségeinek kritikai feldolgozása, a szellemi, lelki tulajdonságok gyarapítása, a fantázia és érzékenység fokozása. A Művészetek műveltségterület azzal, hogy több különböző művészeti területet fog össze, lehetővé teszi a művészeti nevelés hatékonyságának növelését.
II. A tábor bemutatása
A következőkben annak a nyári tábornak a tervét, felépítését mutatom be, amit két kollégámmal (Józanné Leskó Gabriella, és Dobóczy Csaba) együtt állítottunk össze. A témahét során a szociális és érzelmi kompetenciák fejlesztésére helyeztük a hangsúlyt. Ezen területek fejlesztéséhez többféle művészeti ág együttes megjelenését hívtuk segítségül, úgymint dráma- és mozgásos játékok, művészet- és zeneterápia. A tábort Érzelmek a művészetekben címmel hirdettük meg, 6-10 éves gyermekek számára. A programok reggel 9-től 12-ig tartottak, a nap felosztása a következő volt: A tábor programjának középpontjába a különböző emberi érzelmeket és tulajdonságokat helyeztünk, úgymint kíváncsiság, érzelmek, elfogadás, féltékenység, megbocsátás, élmények. Az érzelmek feldolgozásához egy-egy mesét válogattunk, s a mese eszközeit felhasználva, egy beszélgetéssel összekapcsolva tértünk át a művészetterápiás részre. A mesék kiválogatásánál több szempont is szerepelt, egyrészt, hogy a történetek/érzelmek feldolgozása során többféle csoportformát is alkalmazni tudjuk; másrészt, hogy a különböző vizuális technikák által a gyermekek számára újszerű élményt nyújtsunk, vagyis megpróbáljuk elkerülni azokat hétköznapi sablonos feldolgozásokat, amelyekkel az iskolai órák során találkozhatnak. A gyerekek között voltak, akik nem ismerték egymást, illetve voltak egymást túl jól ismerő barátok is, a célunk a különböző drámajátékok és művészeti tevékenységek során az is volt, hogy a gyerekek a tábor végére egymással közelebbi kapcsolatot is kialakíthassanak. Ez annyira jól sikerült, hogy a gyerekek közül öt fő ma is jár művészetterápiás foglalkozásra. A dramatikus játékok alkalmazásával a kapcsolatteremtést, a gesztusok és mimika által az érzelmek kifejezését, valamint az egymásra való figyelést helyeztük a középpontba.. Mindezek mellett azonban azt is lényegesnek tartottuk, hogy a gyermekek életkorához igazodva a mozgásos játékok előnyeit kihasználva sok-sok vidám pillanatra is legyen lehetőségünk. A mozgásos játékok kiválasztásánál a fejlesztő hatásra fektettük a hangsúlyt, ezért az Alapozó terápia homloklebeny feladatai közül is válogattunk. A mozgásos játékok közül gyakran alkalmaztuk az ismétlést, egyrészt azért, mert a gyermekek számára is biztonságot nyújt az, hogy egy-egy feladat napi rutinnal visszatér; másrészt ezekkel a feladatokkal fejlesztési célunk is volt úgymint: reakcióidő, figyelem, keresztcsatornák fejlesztése. Az előbbiek alapján a következő feladatokat alkalmaztuk: szoborjátékok különböző szabályokhoz kötve, járás-futás feladatok versekkel, mondókákkal egybekötve, homloklebeny feladatok (Marton Dévény Éva és munkatársai nyomán). A homloklebeny fejlesztését szolgáló feladatok jórészt páros gyakorlatok voltak, keresztezett irányú, a testközépvonal átlépését igénylő feladatokkal. Bár az egyes feladatokkal elmélyíteni nem volt lehetőségünk a túlságosan rövid idő miatt, de néhány gyermek esetében felkínáltuk a lehetőséget arra, hogy a gyermek iskolai életében való esetleges problémák miatt a mozgásfejlesztést, mint kiváló terápiás eszközt próbálják ki a későbbiekben.
A művészetterápia a művészet eszközeivel hat az ember érzelmi fejlődésére, fejleszti a kézügyességet, a kreativitást, a két agyfélteke összehangolt működését. Különféle technikákkal végezteti a feladatokat, de hangsúlyozni kell, hogy az adott technikát csak megmutatja, a másoltatás szigorúan tilos, mert ezzel sémát adunk a gyereknek, amely az alkotás és gondolkodás örömét gátolja. Táborunkban a művészetterápiás blokkra az adott érzelemhez kapcsolódó mese megbeszélése volt az, ami átvezette, ráhangolta a gyerekeket az újabb tevékenységre. Az általában 15-20 perces blokkban az adott meséhez kapcsolódó érzelem és/vagy aktuális problémahelyzet volt az, amit műalkotásokon keresztül vitattak, beszéltek meg a gyerekek. Ebben a blokkban a drámapedagógia elemeit is alkalmaztuk (szituáció eljátszása), s ezzel a közös gondolkodást is sikerült elindítanunk. Az adott érzelem megbeszélése során, amihez a témát a mesék adták az egyes művészeti alkotások segítségével a gyerekek lehetőséget kaptak saját gondolataik kimondására, megfogalmazására, a viták során egymás véleményének megismerésére. Ezeket a helyzeteket játékos kognitív feladatokkal tettük a gyerekekhez közelállóvá. A klasszikus művészeti alkotások mellett a fotóművészetet is felhasználtuk. Tudatos választás volt ez, mivel tapasztalataink szerint ezen művészeti ág kevésbé jelenik meg az iskolák hétköznapi gyakorlatában, viszont a ma gyermeke rendkívül sok fotóval találkozik a mindennapok során. A felhasznált fotók a mellékletben találhatók meg. A témahét minden egyes napján más-más technikát próbáltak ki a gyerekek. Ezek ragasztás, pasztellkréta, agyag, vizes alapú festés, színezés. Fontosnak tartottuk, hogy jó minőségű alapanyagokkal, eszközökkel dolgozzanak a gyerekek, mert az alkotás, önkifejezés ezáltal valósulhat meg a legszínvonalasabban.
A tábor 4. napján hívtuk meg meglepetés vendégként zeneterapeuta kollégánkat, aki a zene által, a bennük megszólaló zene segítségével, a nonverbális úton kifejezhető érzéseket figyeltette meg a tábor “lakóival”, Orff-i hangszerek felhasználásával. A gyermekek a maguk által választott hangszerekkel egy-egy virág hangját játszották le a többieknek, majd egy közösen megtanult dal segítségével az arra szabadon vállalkozó eljátszotta az által választott virág reggeli ébredését, hogy hogyan növekszik, hogyan élvezi a napfényt. A gyermekek a zene által a bennük létrejövő érzéseket játszották el, illetve fogalmazták meg szavak segítségével is.
A tábor alatt a szociális kompetencia területén alkalmazható módszerek közül a beszélgetést, a megfigyelést és ösztönzést alkalmaztuk, ennek oka az, hogy mind a drámajáték, mind pedig a kétféle művészeti terápia (zene és képzőművészet) leggyakrabban ezt használja illetve az, hogy tapasztalataink szerint erre kevésbé van lehetőségük a gyermekeknek a mindennapokban. Kevésbé használt módszerként alkalmaztuk az irányítást, erre leginkább a mozgásos játékoknál volt szükség A meggyőzés és vita módszere csak kismértékben volt alkalmazható ennek oka többféle lehet: egyrészt, a gyermekek életkora, illetve az a tény, hogy e két kommunikációs formában kevésbé jártasak, másrészt felénk, mint irányítók felé, csak lassan nyíltak ki. Ezeket a módszereket a témahét harmadik napjától tudtuk inkább alkalmazni. A tábor minden egyes napjának a legvégén a gyermekeknek a szabadjátékra is biztosítottunk lehetőséget, egyrészt azért, mert ezzel lehetőséget kaptak arra, hogy a délelőtt folyamán zajló kötött foglalkozásokat ellensúlyozzuk a szabadjáték lehetőségeivel, ill. mert a gyermekek ezáltal a kapcsolatteremtés leghétköznapibb formájában képesek voltak egymás még teljesebb megismerésére. A szabadjátékok során homokozhattak, vízi csúszdázhattak, medencét, trambulint, labdajátékokat játszottak. A tábor legvégén minden táborlakónktól egy-egy kis ajándékkal (ceruza) és egy személyre szóló naplóval búcsúztunk. A naplóban a hét eseményeit fotókkal és műveikkel illusztráltuk. Célunk ezzel az volt, hogy az adott hét élményeit több hónappal később is felidézzék a gyerekek, s ezzel egy hosszú távú tartós pozitív attitűdöt építsünk ki bennük.
III. Összefoglalás
“Talán a legnagyobb pedagógiai téveszme az a vélemény, hogy az ember csak azt tanulja meg, amit megtanítanak neki. A mintegy mellékesen elsajátított, tartós attitűdök, kedvtelések és ellenszenvek gyakran sokkal fontosabbak, mint a nyelvtanórák, földrajzórák, vagy a megtanult történelmi tények. Mert alapvetően ezek az attitűdök számítanak később”.(John Dewey,1938)
Táborunkkal egy hiátust szerettünk volna pótolni, mivel a városunkban megjelent nyári táborok palettáján ehhez hasonlót nem találtunk. A bemutatott témahét során a résztvevő gyerekekkel különböző érzelmeket dolgoztunk fel, melyhez többféle művészeti területet is alkalmaztunk. A különféle érzelmek feldolgozása során próbáltunk egyfajta nehézségi sorrendet is tartani, vagyis az érzelmek feldolgozása során az egyszerűbbtől haladtunk a bonyolultabb felé. Azt feltételeztük, hogy gyermekeink mindegyike találkozott már ezekkel a negatív érzelmekkel, mégis próbáltunk vigyázni arra, hogy a gyermekek számára mindenképpen pozitív megoldási módokat adjunk. Ezért nemcsak beszélgettünk, hanem el is játszattuk velük az érzelmeket, melyekhez a fotók jó hátteret adtak. Legnagyobb örömünkre igazán izgalmas hét alakult ki belőle. Táborunk résztvevői aktívan, egymással vitázva oldották meg a különböző konfliktus helyzeteket. A tábor során a szociális kompetenciák körébe tartozó attitűdelemek közül egyén szintjén, a cselekvési alternatívák meglátásának képességét, a döntési képességet, a kezdeményezőkészséget, a reális énkép kialakításának képességét és a kezdeményező képességet; a társas viselkedés szintjén az empátia, a kooperációs készség, a vitázó- és érvelő képesség kapott kiemelt területet. Ezeket a területeket az esztétikai és művészeti nevelés eszközeivel tettük.