Józanné Leskó Gabriella



Játék és művészet kapcsolata a művészetterápiás foglalkozáson

“Az emberi kultúra a játékban kezdődik”
(Johan Huizinga)

Évek óta tartok művészetterápiás foglalkozásokat óvodáskortól kezdve felső tagozatos életkorú gyermekeknek, tanulóknak. Sokszor szembesülök azzal, hogy tanítványaim szülei értetlenül állnak előttem amikor azt mondom egy-egy művészetterápiás foglalkozás után, hogy “Jót játszottunk!”. Cikkemben arra szeretnék rávilágítani, hogy mit jelent és miért fontos ezeken az órákon “jót játszani”! Írásomat azonban nemcsak a foglalkozásaimra járó gyerekek szüleinek, hanem a téma iránt nyitott érdeklődőknek is ajánlom.

Az érzelmek kifejezésére a mai világ nem sok gondot fordít. Alapvetően elmondható, hogy ez kimarad a mai gyerekek “megtanulandó leckéiből”, pedig életünk nagyon fontos része, hogy kifejezzük érzelmeinket, megértessük a minket körülvevő emberekkel érzéseinket, és megértsük mások érzéseit is. A játék és a művészet párosítása kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy ne csak tisztába legyünk érzéseinkkel, hanem ki is tudjuk fejezni azokat.

A játék, az embernek az a képessége, hogy tükrözze a valóságot és át is alakítsa azt. Általa a gyerek tanulja az őt körülvevő világot, rendszerezi tudását, megtapasztalja azt, hogy saját maga hogy tud hatni környezetére. Ha a játékkal együtt megismeri a gyerek a művészeteket, ha a képzőművészet adja az alapot a játékos feldolgozásra, a gyerekek megtapasztalják, hogyan lehet körüljárni egy-egy témát, földolgozni, továbbgondolni, szétszedni és összerakni gondolatokat, érzéseket, és megfogható tárgyakat, alkotásokat. Az ilyen játék hozzájárul belső világuk megismeréséhez, képi kifejezésmódjuk, kifejezőkészségük és gondolkodásuk fejlesztéséhez. A játék révén több irányban tapogatózva találnak saját stílusukra, önkifejezésük legjobb formájára.

A művészeti foglalkozásokra jellemző, hogy egy-egy témához több képet, tárgyat nézünk meg. Ezek adják azoknak az asszociációknak az elindítását, mely előhívják belőlünk a különböző érzéseket, hangulatokat, érzelmeket. A közös munka együttes feldolgozást jelent, az asszociációk összevetését, továbbgondolását, az együttes gondolkodás élményét. Olyan kreatív energia szabadul fel ilyenkor, amely élmény minden résztvevőnek. A feldolgozáshoz a képzőművészet eszközeit, technikáit hívjuk segítségül: rajzok, festmények, különféle tárgyak születnek. A játékosság arra ösztönöz, hogy többféle lehetőséget (technikát) próbáljanak ki a gyerekek, többféle megoldási módot (megvalósítást) hozzanak létre.

Az alkotás folyamata nem csak játék, de nagyfokú koncentráció is, mégsem feladatként éli meg a gyerek, hisz büntetlenül próbálhat ki közben százféle variációt, anyagba foglalt gondolatot. Ez hozza a sikerélményt. A feladat megoldását a játék segíti (könnyíti) ám ez mégsem azt jelenti, hogy “félvállról” venné a gyerek. A játék olyan “munka”, mely a tapasztalást segíti, a lelki folyamatokat indukálja, a kifejezőkészséget segíti, így összességében a személyiségfejlesztés alapjává válik. Ha valaki a képzőművészeten keresztül játékos formában éli meg a “gondolatok erejét”, az ösztönösen megoldási módokat keres, rácsodálkozik előző korok megoldásaira. Az-az ember nem megijed a maga és a világ megismerésétől, hanem a játékon keresztül kibontakoztatja személyiségét, felszabadítja kreativitását, megismeri önmagát. Fejlett fantázia, kombinációs készség és kifinomult érzelmi gondolkodás jellemzi.

A játékon és a művészeten keresztül a gyermek magabiztosabb és gondolkodóbb emberré válik, igazi Homo Ludens (játékos ember) lesz. És miért nem Homo Sapiens-t (gondolkodó ember) említettem?

Mert a gondolkodó ember nem biztos, hogy játékos, de a játékos ember mindig gondolkodó!